Tegnap jöttem még csak meg, máris hiányzik a fesztivál... Igaz hogy elég nehézkesen tudtunk fürdeni, rendesen leégtünk, az utolsó 2 napban szottyadt zsömlét ettünk... De iszonyatosan megérte!! Egy életre szóló élménnyel letem gazdagabb az elmúlt pár nap során. (A Metallica konertről írottakat már leírtam metallicaclub.hu fórumon, azt a részt onnan másoltam be, ha nem haragszotok:))
0. nap
Elég kuszán indult a nap, reggel még elég sok dolgot el kellett intéznem. Reggel korán rohanhattam be a suliba leadni mindenféle fontos papírt, aztán találkoztam Marcival, befizettük a bkv csekkemet (ott találkoztunk is egy pasival, aki szintén a fesztiválra igyekezett:)), elmentünk bevásárolni (jókor, mi?:D), aztán végre elindulhattunk a Keletibe. Itt találkoztunk Virággal, meg Ádámmal, akit novarock.at fóromról ismertem meg. Nem sokon múlt, hogy lekéssük a vonatot, de végül még helyet is találtunk magunknak!:) Kb 2 óra zötykölődés után megérkeztünk Hegyeshalomba. Itt variáltunk egy ideig, először úgy volt, gyalog vágunk neki az 5km-es útnak, aztán telefonnal értekeztem Vikivel, és mondta, hogy mivel a közelben szálltak meg, két turnusban szivesen elfuvaroznának minket a helyszínre. Ádámmal és Marcival alkottuk az első kis csoportot, úgyhogy amíg a többiekre várrtunk, letelepedtünk a környéken lelhető egyetlen darab fa árnyékába. Itt találkoztunk Gergővel, aki volt olyan aranyos, hogy felállította a sátrunkat, viszonylag közel a nagyszínpadhoz és a toi-toi wc-khez. (Mindíg kihangsújozza, hogy nem ő foglalta a helyet, úgyhogy énis elmondom, nem ő tehet arról, hogy 4 napig szagoltuk a wc-ket, és ezútonis szeretném mégegyszer megköszönni, hogy felállítota a sátrunkat:)) A nap végére megérkeztek a többiek is, Orsival és Ádámmal kiegészülve. Az első este elég rossz volt, akkor még szenvedtünk a göcsörtös talajtól, a labancok iszonyú hangzavarától, de valahogy csak elaludtunk..:)
1. nap
A sátoban lévő elviselhetetlen forróság viszonylag korán felébresztett bennünket, amilyen gyorsan csak tudtunk, menekültünk is a vizesblokkokhoz egy kis frissítőért. Olyan 10 óra tájában beálltunk a színpadot elkerítő kapukhoz vezető sorba, abban a reményben, hogy a korán érkezők kapnak valami karszallagot, amivel VIP módra ki-be mászkálhatnak az első kordon előtti küzdőtérből... Végigálltunk a tűző napon 2 órát, aztán sprint be, hogy még beférjünk... Be is fértünk, csak hát karszalag, vagy valami egyéb kedvezmény sehol... Orsi, Gergő és Ádám elhatározta, hogy ők bizony Metallicáig ott fognak állni, úgy döntöttünk, vagyunk olyan ügyesek, hogy előre küzdjük majd magunkat, ezért elég lesz Motörhead előtt bemenni. Így is tettünk, mikor elérkezett az idő, Viki, Marci és én elindultunk hát a színpad irányába. Kicsit későn érkezhettünk, mert már rengeteg ember nyomorgott az első kordon előtti küzdőtéren, de mivel kemény fából faragtak minket, bevetettük magunkat a tömegbe. A Motörhead jó volt, én nagyon élveztem a koncertet, csak hát annak ellenére, hogy igen közel álltunk a színpadhoz, nem sokat láttam belőle, mert vagy épp a földön ültem (hát nem saját akaratomból), vagy valami kedves, 180 kilós dohányzó labanc könyökét próbáltam kifeszegetni az arcomból. Na, vége a koncertnek (bevallom, kicsit vártam már, nem azért mert nem volt jó, hanem mert utána jobb lesz!:)), mi is egyre izgatottabbak lettünk. Végre felcsendül az ismerős dallam, a kivetítőn egy cowboly rohan a porban.... Úristen, kezdődik!!!:D Totális bezsongás, főleg mikor Lars megjelenik a színpadon! Aztán jött James, Rob és Kirk is (Úristen, ezek tényleg itt vannak, ezek tényleg igazi emberből vannak, és itt állnak tőlünk egy köpésre!!:D), és belekezdtek a Creeping Death-be!! Őrületes volt, el sem hittem azt ami velem történik... Aztán Fuel, Wherever I May Roam... Azt hiszem ez utóbbi végére evszítettük el Marcit. Úgy döntöttem, nem jó itt nekem a 7ik sorban sehogysem, irány az első!! Úgyhogy nekiveselkedtem, Vikit húztam magam után, el is jutottunk a 3ik sorig. Innen élveztünk végig jópár számot, egyre gyakrabban estem katarzisba, kezdve a For Whom-tól a Welcome Home-on át egészen az Orionig... Már nem érdekelt hogy 6 könyök van a bordámban, hogy taposnak a bokámon, teljesen kikeltem önmagamból, és csak az érdekelt, hogy még előrébb, még közelebbről mindezt!! Ennek lett a gyümölcse, hogy kb a Sad But True-ra beverekedtem magam a másfeledik sorba. Pontosan James-szel szemben álltam, a színpadtól alig 3 méternyire.. Hihetetlen volt ilyen közelről látni őket... Itt következett be nálam egy olyan katarzisélmény, hogy a legeslegnagyobb sajnálatomra az elkövetkező pár számből csak képek villannak be...:( De milyen szép képek!! Mikor James Jerry Cantrell-el együtt énekli a Nothing else matterst, a durrogások, és egyéb pirotechnikai efektek a One elején... Aztán az Enter Sandman után úgy tűnt mindennek vége... A fiúk lerakták hangszereiket, köszöntötték a közönséget, dobálták a pengetőket. Szálltak a pengetők mindenfele, csak felém nem... Egy se... Mikor már épp kezdtem volna feladni, Kirk sétált egykét pengetővel a színpad közepe felé, be is dobott párat. Reflexből nyújtom a kezem, nemis néztem hova nyúlok, mikor érzem hogy valami van a markomban... Nézem, jéééé, egy pengető!!!! Kirk pengetője!!!!:D Na, kánaán, totál bezsongtam, ráadásul még a koncert is folytatódott, először a Damage Case-t nyomták el a fiúk Lemmy Kilmister-el, aztán következett a Seek. Újabb nagy kedvencem, extázisban tomboltam végig az egészet, de hát sajnos egyszer ennek is vége lett... Robék erre az estére végleg befejezték...:( Ismét köszöntötték a közönséget, megöntöztek minket lime lével meg ásvány vízzel, Lars a színpad egyik oldalán épp valakinek adta oda éppen a dobverőjét... Na mondom a mákos dög, mekkora szerencséje van... Ekkor viszont Lars lemászott a színpadról és átfutott a biztonsági sávban, egyenesen az orrom előtt, tőlem egy karnyústásnyira... Üvöltök ezerrel, nyújtom ki a kezem a többiekkel együtt mikor Lars megállt, és felénk fordult... Atya ég, itt áll előttem Lars Ulrich, kezében két dobverővel, nem hiszem el!! Automatikusan felé nyújtottam a kezem, és csak annyit tudtam kinyögni magamból, egy könyörgő tekintet kíséretében, hogy "please, please, please, please, pleeeeaaase!!!" Ő meg csak áll velem szemben, kezében a dobverővel, ilyen tipikus "kéne valami?" fejet vágva... De egyszer csak felém nyújtja a dobverőt... Felém!!!! Az én két kezembe!!!! Megmarkoltam, el sem hittem hogy a kezemben fogom Lars dobverőjét... Magamhoz sem térrtem, mikor Lars meglepődött fejet vágva a szája elé kapta a kezét, aztán tovább szaladt.... Én meg csak álltam, kezemben a dobverővel... Viszonylag hamar sikerült kapcsolnom, be a dobverőt a póló alá rohanás hátrébb Marcihoz (akit a koncert közben vettem észre nem messze mögöttünk), majd mikor a fiúk levonultak a színpadról, énis menekültem kifelé a kincseimmel, nehogy bárki akár a közelükbe férkőzzön...:) Még kikísértük Vikit a bejárathoz, majd visszamentünk a sátrainkhoz kipihenni ezt az eszméletlen koncertet:) Azt hittem, biztos túl izgatott leszek ahhoz, hogy elaludjak, mégis pár perc alatt mély álomba szenderültem...:)
2. nap
Reggel 8 órakor ébresztettem Marcit, hogy Ádámék már indulnak haza. (Orsi és a 2 Ádám nem bírta a kempingezést, Marcinak meg a huga ballagására és egy haverja első koncertjére kellett hazaugrania, bár ő szombaton visszajött) Miután a többiek elmentek, Virággal és Verával kb fél óránként rohangáltunk a vizesblokkhoz, hogy lehűtsük magunkat. Amúgy elég lassan telt el a nap, egész nap semmittevés és forróság, árnyék sehol... Délután találkoztunk még magyarokkal, velük elhülyültünk egy darabig. Placebo előtt még Norbiékkal iszogattunk egy kicsit hogy jó legyen a hangulat, engem spec nem hozott lázba a Placi koncert... Annyira nem, hogy kb 20 perc után el is jöttem, és mentem aludni. Nem volt egy túl eseménydús nap...
3. nap
Már egész tűrhető volt az időjárás, még a szél is fújt! Ja meg a koncertek is jók voltak aznap:) Opeth-et nagyon élveztem, csak az borított ki csöppet, hogy kb 40 perces ha volt a koncert... Utána összeszedtük Virágékkal Vikit, és mentünk vissza Apocalyptica-ra. Hűű, ez is nagyon jó volt, játszották az Enter Sandman-t, sőt a Seek-et is!! Uhh akkora fílingje volt ahogy játszák a számokat, a tömeg meg üvölti a szöveget...:) Ezután visszamentünk a sátrakhoz néminemű táplálékért, meg szusszanni egy kicsit, majd elmentünk körbenézni a bódéknál. Toolra mentünk vissza, mikor meghallottam az I know the pieces fit-et, rohantam be, mögöttem Viki és Norbi, Virág pedig beállt a bankautomatához vezető sorba. Mikor visszamentünk észrevettük Marcit is, úgyhogy már mindenki megvolt. Tool kb felénél visszamentünk a sátrakhoz, majd Guns ra mentünk vissza. Jó volt a koncert, ha szeretném a Guns' n Roses-t kvára élveztem volna:D Szval show volt az tény, bár egy csöppet fárasztó volt a sok szülinapos megünneplése, meg a szólók minden 2. szám után, úgyhogy az utolsó 5 percről el is jöttünk.
4. nap
Semmi különös nem volt, Virággal, Gergővel és Marcival mentünk haza. Először nyomorogtunk a buszon egy jót, majd vonatoztunk egészen Hegyeshalomig. De megörültünk a magyar földnek... Tisztaság, kultúrált emberek, árnyék... ajj de jól esett...:D

Összességében nagyon jó volt ez az 5 nap, semmiért nem hagytam volna ki!! Rengeteg élménnyel, sok új ismerőssel gazdagodtunk, azt gondolom mindenképpen megérte.
Ha visszagondolok, nem az jut eszembe, hogy de szarul aludtunk első nap, hanem röhögök a labancok hülyeségein. Na meg a koncert.... Hát azért az élményértt, százszor végigcsinálnám még ezt az egészet!!!:) Remélem nem ez volt az utolsó..:)